aranyköpések Grafika-sarok karaktertérkép
aglanir családjai kapcsolati háló tumblr

naptár

Aglanir.  A középkori birodalom, melyet észak felől a Taranis hegység, délről a Tritón tenger határol. Ez a nem mindennapi vidék az a hely, ahol a legendák életre kelnek. A viszályoktól szétszabdalt világ új hősöket, és szélhámosokat teremt, akik történetét időről-időre elmeséli Anders, a Krónikás.
Légy egy, a világ hősei közül. Válassz oldalt, és csatlakozz egy új kalandhoz.






 

 

 

 

 



képre vár: -

 

Téma: NRT, Középkori, Fantasy RPG - hosszú reagok
Szerkesztő: Andes  Mindenes: Kaya
Nyitás: 2016.01.22 Re-start: 2017.07.07.

Évszak: nyár - a harmadik évad végéig!
Regisztrált felhasználók: 13
Játékosok száma: 13
Karekterek száma: 88 (ebből njk: 14)
ebből nő:  43 ebből férfi: 45
Hozzászólások száma a fórumban: 1680

utoljára frissült:
2017.07.21. (15:00)


 

 

 

Hősregék

Event vége

2016.10.14. 19:43, Anders
utolsó reagok megírására fel

Tudod, barátom, előbb vagy utóbb minden megköveteli a maga árát. A sérelmek nem maradnak megtorlatlanul. Hogy mire alapozom a feltevésem? Több eszem van ám, mint amennyi látszik!

*

Alder nem volt gazdag ember. Sőt! A gyakran emlegetett templom egerének is több étel került az asztalára – még azokon a napokon is, amelyeket szerencsésnek mondhatott! –, mint az övére. Ital viszont annál több. Alder sosem vetette meg a jó bort, amely tulajdonságát az apjától örökölte; Az apjától, aki sok évvel ezelőtt elindult, hogy szerencsét próbáljon, de aztán valahogy elfelejtett visszajönni.
A fiú volt az öt testvére közül a legnagyobb, és a leghaszontalanabb. Szerencsétlen anyjának meggyült vele a baja, így nem csoda, hogy egyetlen könnycseppet sem hullajtott utána, amikor egy komorarcú fickó felfogadta inasnak a bárkájára. Hosszú éveket töltött a tengeren, így járása nemcsak az alkoholtól vált ingataggá; józanul dülöngélő léptei a tengeren szolgálók sajátossága volt, amit aztán sem tudott levedleni, hogy a trehányságát megelégelő matróztársai kitették egy rosszhírű partszakaszon.
Talán helyesebb lett volna a tengerek isteneitől, ha már ott végeznek vele, de nem tették. A fene se tudja mi mindenen ment keresztül, mire elvergődött Aertenbe, hogy aztán mindenféle kétes üzletekbe bonyolódva keresse meg a napi betevőt. Mindenféle munkát elvállalt, olyat is, amely egy lelkiismeretes embert már régen megtört volna; vakmerősége társai között is hírhedté vált, ahogyan az is, hogy bármennyit is keressen, abból mindig több vándorol a kocsmároshoz a kelleténél. Aznap is többet látott kettőnél, amikor az a jól öltözött apród megkereste, és egy erszény aranyat dobott az asztalára.
 - Ez csak a fele – mondta. – A gazdám a dupláját is kifizeti neked, ha elvégzed a munkát – fűzte tovább, de Alder már nem is rá figyelt. A tengeri medve megrázta a bőrtasakot, amelynek csilingelése édes dallam volt füleinek; már a hangjából is tudta, hogy több érme van benne, mint amennyit Ő az életében egy helyen látott, ha pedig az idegen igazat mond, akkor másnap egy kisebb vagyonnal a zsebében térhet be a Sellőbe. Arcán széles, de tompa mosoly terült el a gondolatra, hogy végre egy egész hordóval csapra verethet abból a vörösből, amit a nemesek is isznak, és végre elég pénze lesz ahhoz, hogy Heleena is komolyan vegye! Nem kellett sokat győzködni, hogy elvállalja a veszélyes feladatot.
Zúgott a feje. A díszes ruha kényelmetlenül feszült rajta, a maszk pedig egyenesen zavarta a tisztánlátásban. Na nem, mintha az előző esti dajdajozás sokat lendített volna előre az állapotán. Annyira megörült az ígért fizetségnek, hogy az előlegként kapott tallérok majd felét menten el is verte. Sután köszörülte meg a torkát, amikor a kapott meghívót az őrök orra alá nyomta, hogy azok beengedjék. Természetellenes feszességgel hajtott fejet, hogy üdvözöljön néhány hölgyet, majd csakhamar meg is lelte a helyét az egyik távoli sarokban. Az észrevétlenségben megbújva várta a jelet.
A zene és a társaság nem olyan volt, amelyhez Alder könnyedén hozzászokhatott volna. Szolgáló anyja, na meg gondtalan életmódja mellett a koszon kívül nem sok ragadt rá, az illemet pedig hírből sem ismerte. Megbízója gondosan kikötötte, hogy nem állhat szóba senkivel, ha pedig valaki személye felől érdeklődne, hazudja azt, hogy valamelyik nemes testőrségének tagja, és nem fontos ember.
Így is volt. Bármennyire is igyekezett összehúzni magát, két ízben is megkörnyékezték, de amikor elmondta, hogy nem több egy egyszerű gárdistánál, hamar alább is hagyott a feléje tanúsított figyelem.
Órák teltek el; Remegett a keze a jobbnál jobb italokért, de tudta, hogy aznap egy kortyot sem ihat. Szüksége lesz a józanságára a menekülésnél, nem engedheti meg magának, hogy megbotoljék a saját lábában!
- Rühes korcs! – szitkozódott az orra alatt, amikor egy borjú méretű kutya riadalmat okozott a mulatozók körében. Ő maga sem lelete volna kedvét abban, hogy éles fogaktól megcsonkítva végzi, így némileg megnyugodott, amikor az eb végül meglelte a gazdáját. Észrevétlenül rejtette vissza a sikoltozásra előhúzott tőrét a köpenye alá, miközben viharszürke szemeivel a megbízóját fürkészte.
A férfi lassan, és határozottan bólintott, pecsétgyűrűjét megkocogtatva kupája szegélyén. Ez volt a jel.
Alder ingadozó léptekkel, lassan szlalomozott a tömegben. Mohóságtól égő tekintete a célpontok után kutatott, miközben megfontolt mozdulatokkal előhúzta inge alól a megkopott, gyűrött zászlócskát.
A medvés lobogót az évtizedek mocska emésztette, jól látszott rajta, hogy nem olyan nagy gonddal őrizték, ahogyan azt egy valódi vazallus tette volna; azonban, ha elülteted a félelem magját az emberek lelkében, ilyen apróságokra már senki sem figyel. A megtévesztés legjobb módszerének tűnt másra fogni azt, ami készülni látszott. A zene és a kacajok moraja egybeforrott a férfi szívének heves lüktetésével, miközben szabad keze újfent megkereste a tőr hűvös markolatát. A tenyere izzadt, halántékán kidülledt az ér, ahogy nagy levegőket véve átvergődött a táncolók tömegén. Minden ösztöne megfutamodásért kiáltott, hiszen még Ő, Alder sem süllyedhetett ennyire mélyre néhány aranyért!
Mindegy, hogy melyiket! – visszhangzott fülében a parancs. A királyné állt hozzá a legközelebb, édesen kacagva karolván bele édesapjába, mintha képes volna olyan kislányos bájt vonásaira erőltetni, amelytől még egy Lord Howe-hoz hasonló szigorú férfi is beadja a derekát egy táncra. A király közvetlenül mellette állt, unottan illetve tekintetét egy közeli hölgykoszorú viháncoló hajadonjain.
Alder egy rövid pillantásra méltatta a társaságot, de végül elhaladt mellettük. Sem a herceget, sem pedig a hercegnőt nem látta a közelben, pedig szívesebben mélyesztette volna pengéjét az előbbibe, mint bármelyik másikba. Régi sérelme volt Celawan Sagramour felé úgy, hogy a herceg nem is tudott róla.
Lady Earyn a semmiből bukkant fel; Úgy toppant eléje, mint valami látomás. Az özvegy hercegné arcán gyermekeihez hasonlatos arrogancia ült, miközben megpróbálta kikerülni Őt. Az asszony vörös ruhát viselt, vöröset akár a frissen kiáramlott vér. Újabb jel, gondolta Alder, miközben arcán tompa mosoly bukkant fel. Mindegy, hogy melyiket, visszhangzott füleiben a hang. Határozottan állta el a nő útját.
- Mégis mit képzel… - dohogta a szőke teremtés, megemelve szoknyája szegélyét, hogy még könnyedebben léphessen keresztül arcátlan kérőjén. – Ripők… - kezdte, de megpillantotta a tőrt. A makacs kék szemekben hosszú évek óta először villant meg a félelem, de mégsem kezdett azonnal hátrálni.
- HATALMAT AZ ALDAYROKNAK! – kiáltotta el magát Alder, magasba lendítve a zászlót, a megbeszéltekhez mérten ügyelve arra, hogy a lobogót díszítő jelkép jól látható legyen a tömeg ellenére is. Megragadva a sarkát háromszor-négyszer meglengette az anyagot. – Le a Sagramourokkal! Éljen az új király! – kántálta, de minden szót úgy forgatva a nyelvén, mintha az övé volna.
A tőr újra megvillant a kezében, de mielőtt lesújthatott volna vele, az kihullott a kezéből… Háta közepét tüzes fájdalom járta át, miközben arcát eltorzította a kín meglepett, hangtalanságra ítélt üvöltése. A zászlót még akkor is a markában szorította, amikor elernyedt teste térdre csuklott; a vesztét okozó kard vége átvágva a szegycsontját, vértől tapadva tört felszínre a mellkasánál. Az utolsó, amit életében hallott Lady Earyn Sagramour sikolya volt, aztán a világ örökre elsötétült Alder előtt…
Az iszákos tengeri medve már nem láthatta, ahogy megbízója embere álszent riadalommal az özvegy hercegné felé fordult, miközben az öreg Castleroy fehér kendőt nyújt át az asszonynak, hogy letörölhesse az arcára freccsenő vércseppeket...

[Kérek mindenkit, hogy az eventben részt vevő karaktereivel mindenki (akik mások reakciójára várnak még, nyugodtan várják meg) záró reagot írjon. Mindenkinek köszönöm szépen a részvételt!]

Promo videó

2016.09.18. 21:08, Kaya
további videók a bővebben után

Event

2016.08.05. 14:40, Anders, az admin
Kezdődik a bál!

Event nyitó
- a bál -
HELYSZÍN: Lovag-mező

 

Tavasz. Az újjászületés ünnepe.
Aglanir minden szegletében a Teremtést ünneplik; A napot, amelyen Dagda lesújtva kacskaringós botjával elválasztotta a fényt a sötétségtől, megteremtve az átjárót az emberek és istenek világa között.
A legnagyobb ünnepség természetesen a tengermentén zajlik. A birodalom minden pontjáról érkeznek lovagok, s nemes atyafiak, hogy a tornán bizonyítva bátorságukat elnyerhessék az Istenek Bajnoka címet, amelyet egy éven keresztül birtokolhatnak. Immáron harmadik esztendeje, hogy a cím Gildas Olwyn nevével kapcsolódik össze. Idén talán már másképpen lesz…

Ami azonban nem változik, hogy minden év tavaszán, a tornát megelőzendőn megrendezésre kerül a Teremtésnapi bál, ami megnyitja az egész héten át tartó rendezvényt.

A teremtésnapi bál a legpompásabb táncmulatságok egyike, márcsak a helyszínét tekintve is. A Lovag-mezőn, a Hold és csillagok vigyázó szemeivel kísérve, lámpások búja fénye alatt az ember időnként megfeledkezni látszik az illemről, a szokásokról. A díszítésül szolgáló selyemszalagok, és résztvevő házak zászlói nyugodalmasan, szinte karöltve lengedeznek a kellemesen langyos, esti szellőben.
Az évnek ezen éjszakáján a jajszót, a nyögéseket és a kardcsattogást felváltotta a zene, a jókedv és a kacagás. Idén, mivel a királyi pár is részt vett a mulatságon úgy illet, hogy a házigazdává avanzsált Howe Llewellyn tömör, de fennkölt szónoklata után a táncot Ők nyissák meg; nyomukban a leendő hercegi párral. A szépen lassan megérkező nemesek legszebb ruháikban, és  kiegészítőikben parádéztak – de egyikük arcáról sem hiányozhatott a míves maszk, amely vonásaik egy részét jótékonyan eltakarta.
Sokan akadtak megfelelő táncpartnerre, és voltak olyanok is, akik csak elmélyülten beszélgettek, túlharsogván a zenét. A mulatság közben szorgos szolgálók gondoskodtak az italok és az ételek megfelelőségéről, és mennyiségéről. Az alkohol kvantumával párhuzamosabban az erkölcsök oldódni látszottak…
 

Kezdődhet a báli játék!
- szabályok -

- Sorrend nincs, mert ha több részt vevő van, és valaki nem tud hirtelen írni, csak állna a sor – ha valaki karakterének írtál, és fontos reakcióra vársz… hát akkor vagy vársz, vagy veszel egy mély levegőt és átugrod az illetőt
- Az event ideje alatt a 300-350 szavas reagok lesznek célra vezetőek, mivel így tudunk pörgősen haladni
- A játékban résztvevő karaktert az event ideje alatt más körbe bevonni tilos!
AMÍG AZ EVENT TART A TOPICBAN MÁS TÉMÁJÚ JÁTÉKOT FOLYTATNI TILOS!

Fegyelmi eljárás!

2016.07.22. 13:30, Anders
a Gonosz nem születik, azt megteremtik

Kedves játékosok!

Csak nagy harcok árán sikerült rávennem a krónikást, hogy engedjen érvényesülni (kétszer húzott fejbe a pipájával közben, és igen, fájt), de most megérkeztem. Egyik szemem sír, a másik nevet; Rengeteg karakter, rengeteg életút, számos remeknél-remekebb reag, melyek olvasásba minduntalan beleremeg a pici szívem. Büszkén, és bátran állíthatom, hogy az összes karaktert szeretem, és minden usert a kezdetektől fogva szeretek. Úgy hiszem, hogy egy ilyen oldal csak akkor lehet sikeres, ha mindenki ad hozzá egy kicsit, így hála nektek Aglanir világa egyre kerekebb, egyre színesebb. Köszönöm!

Készült itt promóciós videó, grafikai alkotások, térkép… Minden ilyen mozzanat elhiteti velem, hogy igen, sikerült olyasmit összehozni, amit szerettem volna. Létrejött egy jól működő közösség!

Üröm az örömömben, hogy egyre szaporodnak az eltűnések, a félbe maradt körök; Több userünk is akadt az elmúlt időszakban, akik egész egyszerűen, mindenféle jelzés nélkül szívódtak fel, és ez olyasmit hozott magával, ami számomra elfogadhatatlan! Elfogadhatatlan, hogy körök maradnak félbe! Elfogadhatatlan, hogy fontos karakterek állnak kihasználatlanul! Elfogadhatatlan, hogy játékosok úgy tűnnek el, hogy nem tudunk róluk semmit!

Megértem. Mindenkinek van magánélete. Iskola, munka, szünet, szórakozás, barátok, társ. Megértem, hogy mindenki lehet rossz passzban. Megértem, hogy hosszú távon, hosszú reagokat írni igenis fárasztó, és igen, van akiben bizonyos fokú frusztráltságot, esetleg mérget vált ki. Azonban, ezt mindenki maga vállalta, én nem kényszerítettem senkit.

Van, hogy a szórakozás is kötelességekkel jár – a szerepjáték is ilyen. Kötelesség, mert nem fair a játékostársakkal szemben, ha hetekre befagyasztjuk a karakterét, vagy az adminnal szemben, aki hetek óta gyötri magát, hogyan kellene lezavarni okosan a készülő eventet úgy, hogy senki ne érezze magát kirekesztve.

Augusztus 5.-ig adok haladékot az elveszetteknek feltámadni a poraikból. Amennyiben ez nem történik meg, a fontos karaktereket újra igénylésre bocsájtom, a saját karaktereket pedig végleg törölni fogom.

Az eventről az elkövetkezendő napok egyikén még születik majd egy bejegyzés, ha krónikásunk ezek után ideenged.

Mindenkinek szép hétvégét, további kellemes játékot.

Anders

004

2016.06.13. 18:00, Anders, a Krónikás
Irány a Tritón!

Drága Barátom! Ölelj meg!

- Mi? Miből gondolod, hogy részeg vagyok? Kikérem magamnak! Én nem vagyok részeg, csak innom kellett a nagy örömre, hogy meglátogatsz. Hogy, honnan tudtam? Hát Ő mondta! Furcsa egy fruska volt, annyi szent, és mennyit beszélt! Komolyan mondom barátom, azt hittem, hogy a nyelvem a szájpadlásomra ragadt, mert meg se bírtam szólalni mellette. Először azt hittem, hogy az újdonsült hercegné egyik ismeretlen társalkodónője lehet, de aztán felvilágosított, hogy Ő az admin… Mi az, hogy nem tudod, hogy mi az az admin?! Én sem tudom… Azt reméltem, hogy Te majd megmondod.

Bármi is legyen ez a fecsegő asszonyállat, aszonta, fontos az üzenet, amit át kell adnom neked, szóval nyissad ki a hallókádat, és figyelj jól;

Azon aglaniri polgárok, akik a tornán, mint nézők, vagy részt vevők megkívánnak jelenni, július idusáig fejezzék be tevékenységeiket, és induljanak meg a tenger irányába!

- Honnan tudjam, hogy mit jelentsen ez?! Örvendj, hogy ennyit ki tudtam hámozni az áradatból, amit rám zúdított. Ha meg akarod fejteni, akkor eridj a többiekkel a tengerhez, engem pedig hagyj békén! Van nekem elég bajom nélküled is; elvégre, ez az admin-nevű az én két szép szememet dicsérgette, nem a tiedét!

- Ne, ne menj el, barátom! Hát nem érdekelnek a pletykák?

Sajnálatos módon nem sokkal szolgálhatok, hiszen az országban a vizsga-nevű szörnyeteg szedi áldozatait – ezt is az a nőszemély mondta. Ülj már le, kétlem, hogy levadászhatnád eme fenevadat, ha még neki sem sikerült. Nekem elhiheted, simán halálra untatná…

Rheya alvilági figurái megsúgták nekem, hogy nagy Aeron Erthadril érkezett a főváros sziporkázó falai mögé, hogy rendre intse az egyik beszervezett kémecskét; Azt is mondják, hogy azaz álnok kis vipera a legártatlanabb bárány képében tetszeleg, és bárkit az ujjai köré csavar, ha úgy kívánja – meg se gondolnánk, hogy kiben rejtezik annyi sötétség, hogy képes elárulni uralkodóink titkait Rimadar embereinek.
A radaganok nem sok vizet zavarnak a fővárosban; Úgy tűnik, hogy szeretett királyunk nem kíván közösködni eme távoli országgal, és kínosan kerüli annak lehetőségét, hogy a nagykövet sarokba szorítsa.
Ha már a királyi családnál tartunk; Celawan herceg és meseszép hitvese végre hazatért. Úgy hírlik, hogy Earyn Sagramour nincs elragadtatva Lady Tyria szabad szellemétől, de még bízik abban, hogy megtörheti. A palota pletykafészkei az orromra kötötték, hogy nem a herceg az egyetlen, aki hamarosan házasságra lép; Az egykori hercegné lázasan keresi a megfelelő nemes urat lánya, Drusala hercegnő számára – a rossznyelvűek szerint, a törékeny rabmadár azonban nagyon is rangon alul keresné a boldogságot…

Az egyik barátom a minap, hogy szomját oltsa, betért a Daloló Szirén nevű kocsmába a Tritónnál, és képzeld kit látott ott! Maga Thane Llewellyn iszogatott nagy vidámságban két rosszarcú alakkal. A cimborám megesküdött rá, hogy kalózok voltak! Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, az a bájgúnár így akar borsottörni tulajdon fivére orra alá. Lepaktálni az ellenséggel! Micsoda merészség!
Most, hogy így szóba kerültek a Llewellynek… Van annak a családnak egy tanítója, Joran Salwyck. Elsőrendű koponya, nekem elhiheted, volt már szerencsém egy alkalommal találkozni vele. Szóval ennek a Jorannak van egy csodaszép leánykája, fiatal és zamatos, akár egy piros alma… Nem, nem szoktam én kislányokról ábrándozni! Mit képzelsz Te én rólam? No, ez a lányka, Mella, közeli barátságban áll Lady Llewellynnel, de egyesek megesküdnek rá, hogy még közelebbit szeretne az ifjú, és elesett Lord Drystannal; Szegény fiú, ha nem vigyáz, hamar azon kaphatja magát, hogy kötelességből nősülni kényszerüljön… Az asszonyoktól minden kitelik.

Azt mondják, hogy miután Lady Tyria elhagyta a Pusztát, Lord Tomas megpróbálta a bánatát ivásba fojtani; túl későn jött rá, hogy ama álnok bestia tud úszni. Nem tudom, talán még most is az asztalon hever…
Néhány nomád harcost láttak átkelni a Morrigui lápvidéken. Nem tudom, hogy mit keresnek arra, de bármit is, jelenlétük semmiképpen sem jelent jót!

Taranis sem éppen csendes, vagy nyugodt. Azt hallottam, hogy két idősebb Deatrys éppen a havas vadonban kalandozik, hogy levadásszanak valami lényt… Ne kérdezd, hogy micsodát. Nem tudom. Nem mondták.

Szörnyen kiszáradt a szám…

- Csapos! Hozz valamit! Kösz… Neked kell valami, barátom? Sosem iszol velem! Bezzeg az admin! Aszonta, hogy bánatában…

Bárhogy is mondod, esküszöm, hogy itt járt! Nem csak beképzeltem! Már megint itt hagysz? Jó, talán jobb is, ha mész – még egy korty ebből a gatyaszaggatóból, és viszont fogom látni az asztalon.

Az Istenek mosolyogjanak rád, aztán vigyázz, nehogy összefuss a vizsga nevű szörnyeteggel! Borzalmas lehet…