Belső
Pozitív:
kedves, józan, anyáskodó és segítőkész, barátságos, bizalmat ébresztő, figyelmes, gondoskodó, bolondos, mindig mosolyog,  vidám természetű, nagyon nyitott, szorgalmas, lelkiismeretes, hűséges, megbízható, türelmes

Negatív:
csacsogós, mereven ragaszkodik a szabályokhoz, naív, hiszékeny, néha ügyetlen, tapadós, okoskodó

Külső
Az égővörös hajkorona. Az első, amely Ara Shalotton feltűnik. Ezután jön a pimasz mosoly a gödröcskés aron, és a halovány szeplők az alabástromszínű bőrén. Csinos, de nem különösen szép. Alkata karcsú, a megfelelő helyeken gömbölyödik. A magassága 170 centi, éppen megfelelő, ahogyan Ő mondaná. Ékszereket nem igen visel, egyedül a mágusok karperece fénylik a csuklóján. Ruházata egyszerű, ahogyan az egy szegénysorból érkező máguslánynak illik - ellenben szereti az élénk színeket, a sárgát, a zöldet a lilát. Hangja selymes, olyan, amelyen egy gyermek szívesen szunnyad el az estimese közben.
Általában csörtet, egyszerűen képtelen arra, hogy csendesen mozogjon.

Huszonhárom nyárral ezelőtt született a főváros szegényebb negyedében, második gyermekként. Édesanyja egy gazdag családnál szolgált; mosott, varrt, főzött - édesapját sosem ismerte, még azelőtt meghalt, hogy lánya világra jött volna; Bodwyn a bátyja, és Meera az anyja elmondása szerint nagyszerű ember volt.
Gyermekkorában sokat nélkülözött, de boldogan élt. Ők hárman nagyon szerették egymást, és összetartottak amennyire csak tudtak. Pontosabban négy éves koráig így zajlott az élete, amíg ki nem derült, hogy ereiben mágusvér csörgedezik.
Aznap Bodwyn a vadászokkal járta az erdőt, így nem tudott vigyázni cserfes kishúgára, így anyjának magával kellett vinnie a házhoz, amelynél szolgált. A családnál több kisebb-nagyobb gyermek volt, természetesen mind a gazdáé. Azonnal kinézték maguknak a lángolóhajú, csenevész kislányt, és míg az anyja a mosnivalóval foglalatoskodott gonoszkodni kezdtek vele. Csipkedték, húzogták, gúnyolták; Az egyik fiú akkorát sózott rá egy játékkal, hogy felrepedt a bőr a homlokán. Megtántorodott, és a falnak esett.
A következő emléke, hogy a fiú ruhája lángol, a testvérei sikoltoznak, miközben a szolgák vödrökkel próbálják oltani. Csak a szerencsének köszönhette, hogy nem lett nagyobb baja, de Ara az elkövetkezendő egy hetet egy sötét kamrában bezárva volt kénytelen tölteni, addig, amíg el nem jött érte egy Begyűjtő Nemetonából, hogy magával vigye. Meerát, és Bodwynt ekkor látta utoljára, hiszen sosem látogatták.
Hosszú út várt rá új otthonáig, de a katona, aki érte jött, legalább kedves volt vele, hiszen annak látta, ami; Egy félénk, összezavarodott gyermeknek.
Nemetona Kőtornyai az első pillanattól kedve rabul ejtette, és bár családja nagyon hiányzott neki, hamarosan otthon érezte magát. Azzal, hogy a mágusnevelőbe került, megadatott neki az, amire egyébként nem lett volna lehetősége. Tanulhatott. Éles eszének, és gyors alkalmazkodóképességének hála nem esett nehezére magábaszívni a tanultakat.
Sok barátot szerzett tanonctársai között, ezért tanulóévei gyorsan elreppentek felette. Az elemi mágiák, a természeti elemek eszenciájának felhasználásában - különösen a tűzében - lelte meg talentumát, de szívesen forgatta a könyvtár készleteit is.
Amikor elérkezett az idő, kicsit félve lépdelt mesterei mellett az Eszmélés barlangja felé, hogy részt vegyen a kegyetlen próbát, ami után teljesjogú mágus lehet. A barlangban legnagyobb félelmével kellett szembenéznie, de sikeresen teljesített.
Úgy döntött, hogy mágus-tanító szeretne lenni, hogy segíthessen az olyan gyermekeknek, mint amilyen maga is volt.
Az évek alatt néhányszor megfordult a fejében, hogy elhagyja a pusztát, és felkeresi a családját, akikről négy éves kora óta nem tud semmit, de mindig győzött a kötelességtudat, és a félelem. Egy Mágusnak Nemetonában a helye.