Belső
Pozitív: jól informált, diszkrét, független, kitartó, együttműködő, erős, beszédes

Negatív: mogorva, zsémbes,  lobbanékony, türelmetlen, kritikus, félelmetes, kiállhatatlan, szarkasztikus, csintalan, fontoskodó, udvariatlan, szentimentális

Külső
Csintalan, barna szemei köré az évek mély barázdákat szántottak. Arca kerekded, melynek közepén ott csücsül hatalmas, kampószerű orra. Dús szemöldöke, tömött szakálla, és oroszlánsörénye egyaránt lángvörös színben pompázik, amely a hosszú évek alatt semmit sem veszített teltségéből. Mind haját, mind szakállát gyakorta fonja takaros fonatba, vagy díszíti fényes szalagokkal kihangsúlyozván azokat.
Százötven centis magasságával nem számít égimeszelőnek, de amit testhosszban elvesztett, azt igyekszik pótolni szélességben. Széles vállai vannak hála a kemény fizikai munkának, ámbár az évek alatt terjedelmes, hordóhasat növesztett magának, amire még büszke is.
Fél fülére süket, és már látni sem lát olyan tökéletesen, mint fiatalkorában, de ennek ellenére és az isteneknek hála remek egészségnek övendhet.
Mély, öblös hangja az oroszlánéra emlékeztet – ha pedig kacagni kezd, még a tető is megremeg; Süketségéből adódóan kissé hangosabban beszél, mint az átlagos népek, de akik ismerik, már megszokták tőle ezt.
A Taranis szélsőséges időjárása miatt szívesen bújik állati bőrökbe, és meleg holmikba, de mindig gondosan ügyel rá, hogy a munkához kényelmes darabokat válasszon magának.

Több, mint hatvan esztendeje annak, hogy a nemes és nagy múltú Dragomir család újabb csemetével lett gazdagabb; Apró-cseprő bosszantó-csomagként érkezett a famíliába Boulos – barátoknak szigorúan csak Bo -, aki harmadik volt a testvérek sorában. A fiú még azon szerencsés törpök közé tartozott, akik gyermekéveik egy részét Bronach bányáiban tölthették. Zolas, az apa, kovácsmester volt, ráadásul az egyik legelismertebb az aprószerzetek között; Sokfelől érkeztek hozzá utazók, hogy megjavítassák sérült pengéiket, vagy újat készítessenek az aranykezű mesteremberrel. Jól éltek.
Két fivére volt, és mindkettő odaveszett a rejtélyes kórban, amely felütötte a fejét a mélyutakon; Nem sokat beszél róluk, de ha igen, akkor is mély tisztelettel, és a legnagyobb fájdalommal teszi. A megtört szülők végül a legtöbb családhoz hasonlóan úgy döntöttek, hogy felszínre költözve keresik majd a boldogulást. Ansar, amely közel volt a Dagda Erődhöz remek választásnak tűnt, hiszen a katonáknak mindig szükségük van egy ügyes kovácsra. Nehezen illeszkedtek be az emberi világ korforgásába, sokan lenézték és bántották őket; Zolas hite azonban töretlen maradt, s szorgalmával sikerült kivívnia magának a megérdemelt tiszteletet.
Boulos nyugtalan gyermek volt, de naphosszakat töltött el apja mellett a kovácstűzhelynél érdeklődő szemekkel figyelve a fegyveröntés minden csínját-bínját; Amikor nem Zolasnak segítkezett éppen, szívesen csavargott a környező hegyekben, mindenféle legendás kalandok nyomába eredve. Minden vágya az volt, hogy egykoron maga is olyan legendás hős legyen, mint ősei között oly’ sokan.
Ügyes volt a szakmában, és hamarost sikerült kialakítania a saját ügyfélkörét, de lelke sosem nyugodhatott igazán. Fiatal korában számtalan expedícióhoz csatlakozott, amely a bányák mélyében rejtező város titkait kutatta rendszeresen idegbajba keveredve ezzel idősödő szüleit. Húsz esztendős volt, amikor megismerte az Ő Elisabetha kisasszonyát, aki maga is a törpök táborát erősítette. Szerelem volt első látásra, amelyet hamarost házasság, majd egy gyermek követett. Barnabas volt a szemefénye, és a legnagyobb reménysége; Saját magát látta a gyermekben, nagyon is elkényeztette fiát.
Bo a családja kedvéért lemondott a kalandozásról, és tisztes családapává szelídülve vitte tovább apja vállalkozását. Pénzt, hírnevet és elismerést szerzett magának, ami állítása szerint hozzájárult ahhoz, hogy ilyen szép kort megélhetett. Barn nevelésében azonban súlyos hibákat vétett; A fiú iszákosabb, kekeckedősebb, és lustább lett minden törpök törpjénél. Bo reménykedett abban, hogy akárcsak ő, a fia is megváltozik, ha majd asszony kerül a házhoz. Albertánál szelídebb, kedvesebb és bájosabb teremtést sosem ismert, és Ő volt a legboldogabb törpapa, amikor kiderült, nem sokára unokája fog születni. Feleségével nagy lelkesedéssel várták a kis Podric születését, és amidőn első és egyetlen unokáját karjába vette, még ez a morgós, öreg törp is elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában.
Makacsul hitte, hogy az Ő léhűtő fia is legalább ennyire elérzékenyül majd a gyermek látványától, de nem így lett; Barn továbbra is kicsapongó életet élt, naphosszat a kocsmában henyélt, és kicsit sem foglalkozott azzal, hogy mi kerül majd a családi asztalra. Ez okozta vesztét; Túl sok adósságot halmozott fel, amelyet nem bírt fizetni, és amely miatt egy éjjel rájuk gyújtották a családi fészket. Se Ő, sem az asszony nem élte túl; A kis Podric is csak az utolsó pillanatban menekült meg, de csak az Istenek tudják, hogy miért és hogyan óvták meg az aprócska gyermeket, aki ezután a nagyszüleinél nevelkedett.
Elisabetha féltő, anyai szeretettel rajongja körbe unokáját, elhunyt magzatát látva vonásaiban; Ellenben Bo éppen ezért vasfegyelemmel viseltetik iránta, hogy ne kövesse el ugyanazon hibákat még egyszer. Mélyen szereti a fiút, de csak ritkán van kedves szava hozzá.
Manapság Bo vígan éli a tisztességben megőszült törpök életét, bár valóján haja nem fehéredett ki; Csak annyit dolgozik, amennyit bír, de minden egyes munkájába beleadja szívét-lelkét.