Belső
Pozitív: hűséges, vallásos, igazságos, megbízható, kötelességtudó, körültekintő, ambiciózus, modoros, együttműködő, gyakorlatias, tanul a hibáiból, titokzatos, hazafias

Negatív: katonás, behatárolt, mereven ragaszkodik a szabályokhoz, már-már vallási fanatista, makacs, hirtelen, kiismerhetetlen, komor, engesztelhetetlen, szigorú, bizalmatlan, nem kedveli a mágusokat, csendes, magányos

Külső
Száznyolcvan centis magasságához kidolgozott izmok, erős testalkat társul. Arcéle markáns, egészen egyedi vonalakkal, igazán férfias jellemzőkkel. Haja sötét, bizonyos fényviszonyokban inkább feketének, mintsem barnának hat. Arcát sűrű, sötét borosta szegélyezi, így elragadó kékségben tündöklő szemei még inkább hangsúlyra lelnek. Egészen jóvágású fiatalembernek számíthatna, ha az arcán időnként megjelenő mosoly nem lenne olyan fásult.
Mozgása pattogós, könnyed, magabiztos. Az emberek általában felfigyelnek rá, amikor belép egy helyiségbe, de rendszerint úgy tesz, mintha ezt észre sem venné. Öltözködésében mind a hétköznapokban, mind a munka folyamán hivatása tükrözödik; gyakran visel láncinget, amelyre általában sötét tabardot húz. Egyetlen ékszere egy pecsétgyűrű, amelyen családja elfeledett címere látható; egy varjú, csőrében egy szál havasi csopárral.
Hangja modorával ellentétben mély, otthont adó melegséget nyújt.

A Ravenwood dinasztia egy megkopott hírű, elszegényedett kisnemesi család valahol a Taranis elfeledett vidékein. Hosszú emberöltőkön keresztül szolgálták becsülettel a Deatrys família érdekeit, és hűségük szinte már hírhedt volt a hegyháti közösségben; Ez Roland nagyapja idejében kezdett megváltozni, aki megrögzött szerencsejátékos hírében állt, s mind a földeket, mind a családi fészket elverte kártyán. Az öreg Idan Ravenwood öregkorára sem változott meg, de fia – a fiúk édesapja – legalább egy kicsit megregulázta, és annyi vagyon meg tudott menekíteni, ami elég volt a családalapításhoz.
A vagyon, a hírnév odaveszett, de a férfi hamar megtalálta a boldogulást a hadviselés kötelékében. Valódi, mesebeli história a történet, amely arról szól, hogy hogyan ismerte meg a bajbajutott Serenát, aki végül három fiúval ajándékozta meg. Roland volt a középső a testvérek között. Egyik fivéréhez sem fűzi különösen szoros kapocs, pedig mind a hárman a katonai hivatásban leltek menedéket; Apjuk erős ambíciókat táplált gyermekeibe, és egészen aprócska koruktól képezte őket arra, hogy egy nap akár hazájuk védelmében, bátran áldozzák vérüket és életüket.
Akárcsak testvéreit, Rolandot már gyermekkorában arra nevelték, miként kell jó hadvezérként egy sereg élére állni. A valódi gyermekkor, a bolondos játék, az anyai ölelés melege nem olyasmi volt, amelyben a fiatal fiú valódi örömét lelte volna; Különös élvezettel tekintett az edzések azon szakaszára, amelyben testvéreivel mérhette össze erejét legyen szó kardvívásban, vagy íjászatban. Sok időt töltött olvasással is, hogy minél jobban megismerhesse hazája történelmét. A Dagda Erőd közelsége miatt a komolyabb kiképzésekbe kapott némi betekintést, ami taktikusként nem is jött rosszul számára; Mi több, tizenhét esztendős korában maga döntött úgy, hogy egy évet a szigorú intézményben tölt, hogy tovább fejlessze amúgy sem elhanyagolandó tudástárát.
A kiképzés végén döntött úgy, hogy csatlakozik a kalandos életvitelű Begyűjtőkhöz. Húsz évesen, alig pelyhedző szakállal, kíváncsisággal telt kebellel állt a nemetoniai tornyok árnyékában, hogy megismerje a rettegett mágusokat. Várakozásai ellenére hamarost szövetségesekre lelt a varázsvérű embertársaiban, és hitetlenül tekintett hátra a régmúlt pletykáira ezekről a népekről - kezdeti barátsága azonban hamar az ellenkezőjébe fordult át, hála az első szerelem okozta tűznek.
Fiona mágusnövendék volt; szép, okos, élesnyelvű, és mindezek mellett kéz a kézben járt egy olyan hatalommal, amit a fiatal férfi nem érthetett. A hatalom okozta a leány vesztét, mert nem sokkal a bevatása után megmérgezte a métely, a nagyobb erő iránti vágy. Fiona elméjét megrontotta egy démon, elpusztítva a cserfes, odaadó lelkét. Hogy, s hogy nem, kedvese kegyetlen módszerek közepette hagyta el a tornyokat, és azóta nem hallott felőle - pedig sokáig a nyomában volt, hogy megmenthesse.
A látvány, hogy mire képes a mágia, teljesen megtörte; Visszahúzódóvá, magának valóvá vált, aki szívből megveti a varázshasználókat. A férfi végül a vallás, és az Istenek felé fordult, így pótolván azt, ami kiveszett az életéből.