Belső
Pozitív:
független, őszinte, cél-orientált, rettenthetetlen, magabiztos, jó szónok, karizmatikus, erős, vallásos, védelmező, szigorú

Negatív:
nyers, humortalan, időnként modortalan, lobbanékony és hirtelen, néha túl komoly, parancsoló, főnökösködő, engesztelhetetlen, bosszúálló, cselszövő

Külső
Százhetvennyolc centiméteres magasságával, és vékony, szálkás testalkatával törékenynek tűnik. Ennek nem szabad megtévesztenie senkit, hiszen a külső mögött valódi vadmacska rejlik, olyan belső erővel, amit még néhány férfi is simán megirigyelhetne. Sportos, lételeme a harc, és a küzdelem – könnyűszerrel, félelem nélkül kell birokra az erősebb nem tagjaival is. Fürge léptek, határozott fellépés, büszke fejtartás, ez jellemzi Őt leginkább. Tartása egyenes, és feszes, mintha valaki karót állított volna a gerince mellé.
Azt kell, hogy mondjam, Griselldis Aldayr nem különösen szép. Sőt. Vonása nyersek, formátlanok, mintha az istenek rosszkedvükben alkották volna meg. Arca hosszúkás, ami egészen ravasz külsőt kölcsönöz neki; Vörös hajával, és levendulakék szemével könnyedén azonosítani lehetne egy rókával. Világos, apró szeplőinek hála néha fiatalabbnak néz ki koránál, de ha közelebbről megnézi az ember, felfedezhet néhány halovány szarkalábat a szemei körül. Az arcán ülő kifejezés gyakorta dühösnek hat, kérlelhetetlennek, amellyel könnyedén félelmet kelt azokban is, akik elmondhatják magukról, hogy közelről ismerik.
Égővörös hajában – amely lágy hullámokban egészen a derekát veri – már itt-ott elvegyült néhány ősz hajszál. Legtöbbször fonatban, vagy kiengedve viseli, de viszonylag ritkán fésülködik, ami miatt kócosnak hat. Griselldis számára a külsőségek egyáltalán nem fontos tényezők.
Öltözködése korántsem nőies. Sőt, egészen kirívó; Legtöbbször páncélzatot visel, amely ezüst színű, meglepően könnyű fémből készült, amely ennek ellenére felettébb ellenálló a külső csapásokkal szemben. Amikor nem harcra készül, akkor sem szívesen bújik szoknyába, vagy kényelmetlen fűzőkbe; Nadrágok, ingek, kabátok – kényelmes darabok, amelyek nem akadályozzák meg abban, hogy kardot rántsék.
Két ékszert visel csupán; Bal keze középső ujján egy pecsétgyűrűt, melynek éke medvefejet formál, ezt is az apjától örökölte, akárcsak a másikat, egy hosszú pallost, amely évszázadokon keresztül apáról-fiúra szállt az Aldayr családban. Utóbbit szándékában áll majd átadni fivérének, mihelyt úgy érzi, a fiú megérett arra, hogy méltó feje legyen a családjának.
Griselldis hangja koránt sem kedves; Hanghordozása rátarti és makacs, amivel egészen erőszakos benyomást kelt – mégis, ha szónokolni kezd, bárki elhinné neki, hogy az fű kék, az ég pedig zöld.

Nem tudom, hogy létezik-e még olyan ember Aglanirban, aki emlékezni vél az egykor erős, szilárd alapokon nyugvó Aldayr család büszke, ezüstmedvés zászlóira. Ha volna is, akinek emlékei között felsejlik a csúfos bukást elszenvedő főnemesi dinasztia képe, talán jobban is teszi, ha nem ejti ki ezen nevet a száján, nehogy bajt hozzon tulajdon fejére.
Az Aldayrok alig egy emberöltővel korábban nagy tiszteletnek örvendhettek az országban; Rojalista elveikkel, szilárdan irányították az Arduinnai rengeteg emberlakta vidékeit, többé-kevésbé védelmet nyújtva az ország többi szegmensének a nomádokkal szemben. Évszázadokon keresztül bizonyították hűségüket a királyi család felé, de hiába az ősök gondos munkája, hírük egy-kettőre megkopott.
Clauder Aldayrt mindig is nagy különcként tartották számon. Őseivel ellentétben, nem szívesen időzött a főváros sziporkázó falai mögött, és nem untatta önmagát ostoba tanácskozások órákig tartó ülésein; Házsártos, kiváltképp szabadelveket valló ember volt, aki nehezen tűrte el, ha megmondták, mit kellene tennie. Időnként a király hívásának sem tett eleget, de mivel jól végezte a dolgát, sokáig elnézőek voltak vele szemben. Amikor úgy döntött, hogy egy nemes kisasszony helyett egy közönséges parasztlányt vesz feleségül sokakat megbotránkoztatott, de döntését végül betudták különcségének, és Amara tűzvörös hajának, levendulakék szemeinek.
Az ifjú asszony, aki sokkal fiatalabb volt uránál, hamarost gömbölyödni is kezdett. Nemes úr talán sosem örült még úgy annak, hogy leánya született, mint ahogyan azt a Medve Lord tette; Három napig ünnepelt hűséges emberei társaságában, és szent fogadalmat tett arra, hogy akár van Griselldis lába között valami, akár nincs, dacolva az évszázados hagyományokkal, mindenképpen méltó örököst farag belőle.
Mivel Griselldis édesanyja korántsem kapott olyan nevelést, amelyet egy Lord feleségétől elvárnának, nem túl sok mindent tudott átadni lányának a helyes viselkedés alapjairól; Sőt, Claudernek külön tetszett, hogy cseperedő lánykájának legalább olyan nyers, és őszinte természete van, mint neki. Az apa sokat foglalkozott a gyermekkel, és ügyelt arra, hogy mint a politikából, mint pedig a hadtudományokból elegendő tudást öltsön magára, ámbár maga Clauder az előbbibe nem szívesen avatkozott bele.
Azt hiszem, hogy sokan bolondnak tartották azért, hogy egy lányt akar birtokai élére állítani, de idővel talán sikerült volna meggyőzni a kétkedőket, ha nem derül ki Amara sötét kis titka, amelynek átkos mivolta megfertőzte a kislányt. Botorság lenne azt állítani, hogy Clauder nem tudott felesége mágusvérűségéről. A Medve Lord bizony tudott róla, de a szerelem elvakította annyira, hogy ne vegyen róla tudomást. Az asszony ügyesen titkolta képességeit, de Griselldis, aki apja hirtelen természetét örökölte, erre képtelen volt.
Futótűzként terjedt a hír a vidéken, hogy Aldayrok örököse miféle veszedelmet jelent az országra nézve. A király – Thelion édesapja – követelte, hogy Clauder adja át a lányt, és az asszonyt a Begyűjtőknek. A Lord megtagadta ezt, és olyat tett, amelyhez nem sok nemesnek lett volna bátorsága; Családja védelmében összehívta a hozzá hűséges vazallusait, hogy akár erőszak árán is megvédje őket. A király nyílt hadüzenetnek vette a lépést, és azonnali hatállyal elrendelte Clauder kivégzését felségárulás vádjával, a férfi és a családja végül menekülni kényszerült. A távollétében megfosztották rangjától, és jogaitól, elvették a földjeit, szélnek eresztették az embereit. A király mindent elkövetett azért, hogy bemocskolja a valaha volt fényes Aldayr nevet, nem riadva vissza attól, hogy koholt vádakkal illessék a családot. (Összeesküvés a démonokkal, tiltott mágiahasználat, emberáldozat stb.)
A kitaszítottság teljesen megtörte Claudert. A lánya és a felesége napról-napra nézték végig, ahogy az egykoron erős férfi elsorvad, de talán erre volt szükség ahhoz, hogy Griselldis végül erős jellemé fejlődjön. A száműzetés éveit egy kis provinciában töltötték, valahol a Tritón tenger déli szegmensében, Clauder unokafivére oltalmában, aki egy elfeledett papi rend első embere volt. Griselldis itt ismerkedett meg közelebbről az istenek szeretetével, és hogy hittel mennyi minden elérhető. Sokat tanult, és imádkozott, mégsem tudott megfeledkezni az Őt mérgező bosszú kígyózó szelleméről.
Anyjának köszönhetően sokat tanult a mágiáról, tulajdon képességeiről is, amelyek puszta létét is teherként élte meg – a mai napig kerüli a használatát, ha teheti, ellentétben fivérével.
Tizenhét esztendős volt, amikor megszületett az öccse – anyjukat nem sokkal később már el is veszítették. Sosem ragaszkodott kiváltképp a fivéréhez, hiszen lekötötték tanulmányai, és törekvései arra, hogy beteljesítse a sorsát, és egy napon visszatérve Aglanirba visszaszerezze családja hírnevét, és revánsot vegyen azokon, akik roncsot csináltak az apjától; Ekkor még az sem zavarta különösképpen, hogy a törvények okán immáron Griffith a jogszerinti örökös.  Nő létére is elsőrendű harcos lett belőle.
Az Istenek közelsége miatt senkit sem lepett meg, amikor végül úgy döntött, hogy nem házasodik meg, és életét papi pályára ajánlja; Szónoki képességei, és elhivatottságai kedvelt prókátorrá tették a provinciában. Egy kis időre úgy látszott, hogy meg is feledkezett a hazatérésről, de Clauder végül ágynak esett. A halálos ágyán apja megeskette arra, hogy hazaviszi hamvait, és akárcsak az őseit, szélnek ereszti a rengetegben; Tudva, hogy leánya papnőként találta meg a boldogságot, és nem fog az Aldayr-hű vazallusok éllére állni, utolsó kívánságaként meghagyta még, hogy Griselldis érje el, hogy dinasztiájuk visszanyerje régi fényét, és Griffith, mint az utolsó élő férfi, foglalja el az Őt megillető helyet a Rengetegben.  Grisselldis elhagyta hát a papi gúnyát, és páncélt- öltve küldetésére indult.
Griffith Aldayr, mint említettem már a száműzetés évei alatt született, korántsem szolgák és selyempárnák közé. Talán a testvérek között feszülő korkülönbségnek köszönhető, de sosem kerültek egymáshoz igazán közel; Griselldist lekötötte apjának tett ígérete, míg a fiú fogságba esett az elsőszülött, a lány árnyékában. Amikor apjuk meghalt, és nővére, hogy bevégezze a rá kiszabott feladatot, úgy döntött, hogy fivérével együtt visszatér szülőföldjére, és visszaszerzi számára a családi örökséget, kénytelen-kelletlen vele tartott. Griselldis elhatározta,  hogy maga nevel majd méltó örököst Griffith-ből, ezért testvérhez mérten is szigorú hozzá. A családi köteléken, és az ígéreten túl azonban van még valami, ami összeköti kettejüket; a mágia. Griffith is örökölte anyja képességeit, megnehezítve ezzel azt, hogy bizakodva fogadják otthonában a leendő Lordot.
Miután teljesítették Clauder utolsó kérését – csendesen, inkognitóban félve attól, hogy apjuk haragosai vérüket veszik – Grielldis és öccse felkeresték apjuk leghűségesebb barátját, Ser Henry Deerwoodot, egy kegyvesztett lovagot, aki azonnal a testvérek szolgálatába állt, megfogadván, hogy segít felkutatni azokat az egykori vazallusokat, aki hajlandóak ügyükben kiállni az új király előtt…